Az Osztály Királya
2. Fejezet
Osztályfőnöki.
Olyan átlagos mint akármely más iskolában.
- ...
Guren csendben ült az asztalánál. Az 1. évfolyam 9.osztályban volt. A helye az osztály legvégében, az ablak mellett volt.
Reggeli osztályfőnöki volt a tanév első napján. A nő, aki valószínűleg az osztályfőnök volt, a tanévnyitó ünnepségről beszélt amire később kerül majd sor.
Sayuri és Shigure máshova jártak.
Sayuri az 1. Shigure a 2. osztályterembe járt. Valaki nyilván úgy intézte, hogy a Gurentől eső legmesszebbi osztályba kerüljenek.
- Miért nem vagyok meglepve?- motyogta Guren.
Végül is, mint az Ichinose Klán fejét, Gurent csak azért hozták ide, hogy a Hiiragi Klán megmutathassa az erejét. Azt akarták, hogy Guren behódoljon nekik.
Megpróbálnak majd elkülöníteni, terrorizálni, leigázni engem- gondolta Guren. Ezt a fajta piszkos trükköt használják már 200 éve.
Guren felnevetett magában.
25 éve, Guren apja ugyanebbe az iskolába járt és a Hiiragik teljesen eltaposták. Akár tetszett neki, akár nem, a Hiiragik nem kezelték egyenlő félként. Akármikor ha fontos döntést kellett meghoznia, először a Hiiragi Klán engedélyét kellett kérnie.
A Birodalmi Hold Rend legtöbb tagja igen rossz véleménnyel volt Guren apjáról.
Azonban Guren nem hibáztatta az apját. Egyszerűen csak így mentek a dolgok. Emiatt nem vesztette el a belé vetett bizalmát.
Az apja ismerte a saját határait és beleadott mindent amit a körülmények mellett tudott. Ügyelt arra, hogy a szervezet simán és konfliktus nélkül menjen. Ez már magában teljesítménynek számított.
De Guren még mindig nem felejtette el.
- ...
A napot mikor utoljára látta Mahirut. Mikor Guren még csak egy gyerek volt.
A Hiiragi klán emberei jöttek és eszméletlenre verték. Véresen és sérülten tért haza
aznap.
Guren emlékezett az apja bánatos arcára.
- Kérlek bocsásd meg, hogy az öreged ilyen erőtlen...- mondta.
Guren csúnyán megsérült. Könnyes szemmel, megölelte az apja. De utána egyenesen a Hiiragi Klánhoz ment, hogy bocsánatot kérjen.
Ők verték agyon a fiát, viszont neki kellett bocsánatért esedeznie.
- ...
Guren álmodozásából feleszmélve, felemelte a fejét.
Körülnézett a teremben. Összesen 40 diák
volt ott.
Lányok és fiúk fele-fele arányban.
A névsor tele volt diákokkal a rend legmagasabb
rangú klánjaiból.
A Jyuujou Klán.
A Goshi Klán.
A Sangu Klán.
Ők voltak a legnagyobb tekintéllyel rendelkező klánok a varázslatot használók
közül.
Egyszer régen az Ichinosék a Hiiragik legkiválóbb szolgái között voltak. Most már inkább az ellenkezője volt igaz. Az Ichinosék vannak a ranglétra legalsó fokán.
A klánok egy szigorú kasztrendszer alapján működtek. A legtöbb diák Gurent figyelte a szeme sarkából. Nehezményezték, hogy a fiút pont az ő osztályukba helyezték. Kézzelfogható volt a rosszindulatuk.
- Figyelmet kérek! - mondta a tanár. Mától fogva a diákok vagytok First Shibuya Gimnáziumban, a legkiemelkedőbb varázsló iskolában. Mint a legjobbak legjobbjai, nagy elvárással vagyok felétek amég itt vagytok.
Rosszindulatú csillogással a szemében Gurenre nézett.
- Természetesen egy bizonyos "rühes kutyának" is sikerült bekeverednie ebbe az osztályba a többi derék fiatalember és hölgy közé. De emiatt ne zavartassátok magatokat. Ez az osztály az eliteké, és mint a legalkalmasabb és legtökéletesebb diákok ebben az iskolában, a ti felelősségetek az ilyen korcsokat rendre utasítani.
A "korcs" természetesen Guren volt.
A diákok nevetni kezdtek, nem mindenki, de közzel az összes.
Guren velük együtt vigyorgott, mint valami hülye.
Eközben felmérte a tanár erejét. Gyorsan nevetség tárgyává tette Gurent. De vajon erősebb volt mint ő?
Gurent nem érdekelte, hogy kigúnyolták.
Már fel volt rá készülve.
De egy dolgot nem fogadott el: erőben vagy varázslásban alul maradni.
Guren életcéljai mások voltak mint az apjáé.
Az apja arra koncentrált, hogy békében és biztonságban tartsa a szervezetet. Gurennek más elképzelései voltak.
- ...
Azzal a hülye vigyorral az arcán körbekémlelte a többi diákot.
Kiszúrt egy lányt a Jyuujou Klánból.
Egy fiút a Goshi Klánból.
És még egy lányt a Sangu Klánból.
De volt egy diák az osztályban aki magasabb pozícióban állt mint hármuk együttvéve. Guren emlékezett a névre a névsorból.
A diák neve pedig...
...Hiiragi Shinya volt.
Egy Hiiragi. A Hiiragi Klán egy tagja.
A Hiiragi név különleges erőt biztosított a Birodalmi Démon Rend tagjainak. A Birodalmi Démonoknak a Hiiragi volt az Isten az emberek közt.
Olyan volt a Birodalmi Démonoknak a Hiiragi név mint a Birodalmi Holdnak az Ichinose név. Úgy néztek fel a Hiiragikra mint ahogy Sayuri és Shigure nézett fel Gurenre.
Hiiragi Shinya helye, azonban még üres volt.
Shinya helye olyan messze volt Gurenétől- a rühes korcsétól- amilyen messze csak
lehetséges.
Más szóval, az első sorban a bejárat mellett.
- Ahogy bizonyára tudjátok,- mondta a tanár,- Shinya-sama is az osztálytársatok lesz. Igazán szerencsések vagyunk, hogy megtisztel minket a jelenlétével...
A tanár tovább áradozott Hiiragi Shinyát és arról, hogy milyen szerencsések, hogy egy osztályban lehetnek vele.
A diákok bólogattak, ábrándos arcokkal hallgatták a tanárt, ahogy Shinyáról beszélt. Nehéz elhinni, hogy csak pár másodperce még ugyanazok az emberek megvetően a "korcsot" gúnyolták ki.
A változás annyira egyértelmű volt, hogy Guren nem tehetett róla csak kiröhögni tudta őket.
Visszafordította a tekintetét az ablak felé. Látta a cseresznyevirág fákat a
kapu előtt sorakozni.
- Remélem Sayuri és Shigure jól vannak. -motyogta a fákra meredten.
Abban a pillanatban az osztály ajtaja kinyílt. A diákok elcsendesedtek.
Mindegyikük kihúzta magát.
- Olyan csend van idebent. Mi ez, egy temetés?
A hang a hátsó bejárat felöl jött, nem az elöli ajtóból.
Egy férfi hang volt.
A tanárnő idegesnek tűnt, ahogy válaszolt.
- Ah. Shinya-sama. J-jó reggelt! Isten hozta az osztályomban...Előkészítettünk egy helyet önnek, itt, az első-
- Nincs az az isten, vágott közbe Shinya. Nem akarok olyan elöl lenni.
- D-De...
- Inkább oda ülök. Te ott. Nem bánod ha helyet cserélünk, ugye?
- De ez...ez...
Ahogyan viselkedtek azt gondolná az ember, hogy Anglia királya jelent meg a teremben. Úgy néz ki a nagy Hiiragi végre felbukkant. Guren a visszafordította a tekintetét az osztályra.
Egy kicsit meglepte amit látott.
Ugyanaz a fiú volt aki reggel, kint a kapunál megtámadta egy fudával.
Fehér haj, felállított nyakú egyenruha, pont mint Gurené. A barátságos mosolya ellenére éles tekintete volt. A mosolya tele volt önbizalommal.
Nyilvánvalóan Guren támadója Hiiragi Shnya volt.
As'szem nem is kell megkérnem Shigurét, hogy kiderítse a
személyazonosságát.
Shinya Guren helye felé vette az irányt. Az önbizalommal teli mosolyával megszólította a Guren mellé ültetett lányt.
- Inkább ide ülnék. Ugye nem bánod ha cserélünk?
A lány annyira meglepődött, hogy Shinya megszólította, hogy egy pillanatra lefagyott.
- Pe-Pe-Persze! Részemről az öröm! - dadogta, majd felpattant a helyéről.
- De Shinya-sama,- szólt a tanár - biztos nem akar odaülni...amellé a korcs-
Shinya közbevágott.
- Hé Sensei. Tényleg rendben van az ha egy tanár a diákjait korcsként emlegeti?
- Én...
- Ő is az osztálytársunk. A maga dolga lenne összetartani az osztályt.
- De...
A lány aki annál az asztalnál ült, gyorsan elment az útból. Shinya megköszönte és leült az üres helyre. Csupa vigyor volt.
- Nem akartam félbeszakítani, -mondta Shinya - kérem folytassa amit elkezdett.
A tanárnő idegesen visszatért az elmelvényre és folytatta a beszédet. Elmagyarázta az évnyitó ünnepséget, a tanórák felépítését elmondta az mit fognak tanulni. A nő inkább hasonlított egy leszidott gyerekre, mintsem egy tanárra.
Shinya figyelmesen hallgatta amit mond. A mosolya ragyogott.
Guren a tekintete is az ablak felé irányult.
- Hé, te...- suttogta hirtelen Shinya. Te vagy Ichinose Guren, igaz? Nem baj ha csak Gurennek hívlak?
Guren visszafordult. Shinya eközben közel hajolt hozzá. Még mindig mosolygott.
- Elnézést, hozzám beszélt?- kérdezte Guren.
- Mi ez az udvariasság?- nevetett Shinya.
- Az Ichinose Klán nagyon szigorú volt ezzel kapcsolatban, hogy engedelmeskedjek a Hiiragi Klánnak.
- Ah, tényleg?
- Igen.
- Ez elég így uncsi.
- Mélységesen sajnálom.- mondta Guren, lehajtott fejjel. Nem úgy tűnt, hogy Shinyának más mondandója is lenne,ezért Guren visszafordult az ablakhoz. Habár, pár pillanat múlva, Shinya újra elkezdett beszélni.
- Amúgy,- mondta - ma reggel, még véletlenül sem hagytad magad eltalálni, ugye?
- ...
- Mondjuk azért, hogy elrejtsd a valódi erődet?
- ...
- Mert az elég engedetlennek tűnne. Nem igaz? Sőt, még fegyelmezetlennek is...
Francba! Úgy néz ki átlátott rajtam.
- Bocsánatot kérek. - mondta Guren, Shinya felé fordulva.
- Akkor beismered?
- Nem akartam feelmezetlen lenni. Csak a családom mondta, hogy engedelmeskedjek a Hiiragiknak és senkit ne dühítsek fel. Igazság szerint hagytam, hogy a támadás eltaláljon ezzel elkerülve a bajt. Semmit nem próbáltam meg eltitkolni.
- Hmm~? Tényleg?
- Igen, tényleg.
- Értem ~... Shinya egy hanyag mosollyal válaszolt. Majd hirtelen kényelmetlenül közel hajolt Gurenhez és a fülébe súgta:
- Hé, Guren. Hagyjad már ezeket az unalmas hazugságaidat, oké?
- Milyen hazugságokat?- nézett Shinya ébe ártatlanul.
- Renben~ .Rendben~.- hajolt vissza Shinya - Ez de kár. Pedig már vártam, hogy találkozzak veled. Reméltem, hogy barátok lehetünk.
- ...
- Én is pont annyira utálom a Hiiragikat mint te, Guren. Arra gondoltam, hogy mi ketten egy kicsit felkavarhatnánk a port.
- ...
- Ha már itt tarunk, tudtad, hogy nem is vagyok igazi Hiiragi? Csak adoptáltak. Gyekkorom óta úgy neveltek, hogy beilljek a Hiiragik közé. Ezért utálom őket. Szóval amint látod elég sok közös van bennünk.
Guren már hallott hasonlót. Állítólag annak érdekében, hogy az utódjaik vérében erős mágia legyen, a Hiiragi Klán tehetséges gyerekeket keresett és ették őket, hogy egy nehéz kiképzésen menjenek keresztül. Azok akik túlélték a kiválasztási folyamatot őket később a klán adoptálta.
Az adoptált gyerekek pedig arra kényszerültek, hogy később hozzámenjenek és utódokat nemzenek a Hiiragi vérvonallal.
Guren csak ennyit hallott róluk.
De mégha ez mind igaz is volt, Guren nem tudhatta biztosan, hogy Shinya egy- e azok közül a gyerekek közül. De még ha az is volt, Gurennek semmi oka nem volt rá, hogy felfeje magát. Óvatos megfontolással válszolt.
- Azt hiszem ezzel van egy kis gond. Nem olyan személy vagyok amilyennek gondol...
...ez lett volna amit mondani akart. De mielőtt megtehette volna,
Shinya ismét belekezdett.
- Tudtad, hogy akihez hozzá akarnak adni az Mahiru? Hiiragi Mahiru. A vőlegényének neveltek születésem óta.
Guren akartlanul is reagált, éles tekintetett vetett Shinyára, aki ezt azonnal észrevette.
- Ahaa~ Úgy látom az igazi természeted könnyen felfedi magát.
- Nem tudom miről beszél.
- Ah, nem? Jólvan, rendben. Tökmindegy. Végül is, nem arra számítottam, hogy már az első naptól legjobb cimbik leszünk.
- ...
- Amúgy ugye tudod, hogy Mahiru is elsőéves it? Az osztály legjobbja. Az évfolyamunk képviselője. Később egy beszédet is fog tartani. Lenyűgöző, nem igaz? Végül is, ő az ex-barátnőd...
- Nincs semmi ilyen kapcsolat köztem és Mahiru között.
- Többé már nincs is. Végül is, ő a menyasszonyom.
Guren önkéntelenül összeszorította az állkapcsát és előre meredt. Shinya észrevette és megint felnevetett, megvillantva jóképű mosolyát.
- Irigy vagy? - kérdezte provokatív módon.
- Egyáltalán nem.
- Ahahaha! Látnod kéne az arcod. Ha nem akarod, hogy az emberek meggyanúsitsanak, egy kicsit jobban el kéne rejtened a törekvésedet. De látod? Egyoldalon állunk. És ne aggódj Mahiru miatt. Igazából nem vagyunk valami közel egymáshoz. Még a Hiiragi név ellenére is, nem vagyok más mint egy alacson rangból való, adoptált gyerek a sok közül. Úgy kezelnek téged az iskolában, mint ahogy engem otthon, mint valamit amibe beleléptek. Ez igazán felhúz. De egyszer az egész családot elpusztítom.
Ha ezt valaki meghallotta volna Sinyát helyben kivégzik. Ilyen veszélyes dolgot mondani nem játék.
Csapda volt? Vagy Shinya tényleg fel akart lázadni a Hiiragi Klán ellen? Guren ezt nem tudhatta biztosra.
Akár igaz volt amiről beszélt akár nem , nem tűnt biztonságosnak belekeveredni. Így hát Guren stratégiát váltott.
- Nagyon imádod a hangodat, igaz?- mondta gúnyos mosollyal majd az ablak felé fordult. - Bármit is akarsz csinálni, nekem ahhoz semmi közöm. Nem tudom mi a halált tervezel, de mi lenne ha kihagynál belőle?
- Ah~! Most mi van~? Mi lett az udvariasságoddal?
- Menj a francba.
- De akkor barátok vagyunk? Te és én, ugye?
- Mondom, fogd be.
- Aha ha! Oké, tökmindegy. - mondta csillogó szemekkel. - Majd csak rájössz. Végül is valószínűleg én vagyok az egyetlen szövetségesed ezen a helyen.
hinyára nézett és mélyet sóhajtott. Még csak az első nap volt. - túl korai lett volna vitatkozni.
- dben osztály, - kezdte a tanár - mindjárt kezdődik a tanévnyitó ünnepség. Menjünk az előadóterembe.
álltak.
- Na gyerünk. -mondta Shinya. - Ideje meghallgatni az istennőnk beszédjét.
Az istennő valószínűeg Mahiru volt.
Utoljára 10 éve látta Mahirut. A legutolsó alkalommal akkor látta, amikor azok a felnőttek a Hiiragi Klántól elszakították őket egymástól. Az évek ellenére, a neve hallatára Guren nem tudta hogy érezzen.
De most abba a terembe ment amerre Mahiru volt.
Mahiru beszédet tartott mint az elsőévesek képviselője. Guren nem ilyen körülmények között képzelte el a következő találkozásukat.
- Rendben partner, - szólt Shinya, kezét nyújtva Gurennek, hogy segítsen neki felállni.- Menjünk Guren.
A keresztnevén szólította. (azt az ebert hívhatod a keresztnevén Japánban aki NAGYON közel áll hozzád, vagy tiszteletnek számít. :a ford.)
Guren, Shinya kinyújtott kezére nézett, majd félrelökte azt.
- Csak maradj távol tőlem, érthető?
- Haha!
Guren beállt a sorba és a többi diákkal együtt, elindultak az előadóba.
Az apja ismerte a saját határait és beleadott mindent amit a körülmények mellett tudott. Ügyelt arra, hogy a szervezet simán és konfliktus nélkül menjen. Ez már magában teljesítménynek számított.
De Guren még mindig nem felejtette el.
- ...
A napot mikor utoljára látta Mahirut. Mikor Guren még csak egy gyerek volt.
A Hiiragi klán emberei jöttek és eszméletlenre verték. Véresen és sérülten tért haza
aznap.
Guren emlékezett az apja bánatos arcára.
- Kérlek bocsásd meg, hogy az öreged ilyen erőtlen...- mondta.
Guren csúnyán megsérült. Könnyes szemmel, megölelte az apja. De utána egyenesen a Hiiragi Klánhoz ment, hogy bocsánatot kérjen.
Ők verték agyon a fiát, viszont neki kellett bocsánatért esedeznie.
- ...
Guren álmodozásából feleszmélve, felemelte a fejét.
Körülnézett a teremben. Összesen 40 diák
volt ott.
Lányok és fiúk fele-fele arányban.
A névsor tele volt diákokkal a rend legmagasabb
rangú klánjaiból.
A Jyuujou Klán.
A Goshi Klán.
A Sangu Klán.
Ők voltak a legnagyobb tekintéllyel rendelkező klánok a varázslatot használók
közül.
Egyszer régen az Ichinosék a Hiiragik legkiválóbb szolgái között voltak. Most már inkább az ellenkezője volt igaz. Az Ichinosék vannak a ranglétra legalsó fokán.
A klánok egy szigorú kasztrendszer alapján működtek. A legtöbb diák Gurent figyelte a szeme sarkából. Nehezményezték, hogy a fiút pont az ő osztályukba helyezték. Kézzelfogható volt a rosszindulatuk.
- Figyelmet kérek! - mondta a tanár. Mától fogva a diákok vagytok First Shibuya Gimnáziumban, a legkiemelkedőbb varázsló iskolában. Mint a legjobbak legjobbjai, nagy elvárással vagyok felétek amég itt vagytok.
Rosszindulatú csillogással a szemében Gurenre nézett.
- Természetesen egy bizonyos "rühes kutyának" is sikerült bekeverednie ebbe az osztályba a többi derék fiatalember és hölgy közé. De emiatt ne zavartassátok magatokat. Ez az osztály az eliteké, és mint a legalkalmasabb és legtökéletesebb diákok ebben az iskolában, a ti felelősségetek az ilyen korcsokat rendre utasítani.
A "korcs" természetesen Guren volt.
A diákok nevetni kezdtek, nem mindenki, de közzel az összes.
Guren velük együtt vigyorgott, mint valami hülye.
Eközben felmérte a tanár erejét. Gyorsan nevetség tárgyává tette Gurent. De vajon erősebb volt mint ő?
Gurent nem érdekelte, hogy kigúnyolták.
Már fel volt rá készülve.
De egy dolgot nem fogadott el: erőben vagy varázslásban alul maradni.
Guren életcéljai mások voltak mint az apjáé.
Az apja arra koncentrált, hogy békében és biztonságban tartsa a szervezetet. Gurennek más elképzelései voltak.
- ...
Azzal a hülye vigyorral az arcán körbekémlelte a többi diákot.
Kiszúrt egy lányt a Jyuujou Klánból.
Egy fiút a Goshi Klánból.
És még egy lányt a Sangu Klánból.
De volt egy diák az osztályban aki magasabb pozícióban állt mint hármuk együttvéve. Guren emlékezett a névre a névsorból.
A diák neve pedig...
...Hiiragi Shinya volt.
Egy Hiiragi. A Hiiragi Klán egy tagja.
A Hiiragi név különleges erőt biztosított a Birodalmi Démon Rend tagjainak. A Birodalmi Démonoknak a Hiiragi volt az Isten az emberek közt.
Olyan volt a Birodalmi Démonoknak a Hiiragi név mint a Birodalmi Holdnak az Ichinose név. Úgy néztek fel a Hiiragikra mint ahogy Sayuri és Shigure nézett fel Gurenre.
Hiiragi Shinya helye, azonban még üres volt.
Shinya helye olyan messze volt Gurenétől- a rühes korcsétól- amilyen messze csak
lehetséges.
Más szóval, az első sorban a bejárat mellett.
- Ahogy bizonyára tudjátok,- mondta a tanár,- Shinya-sama is az osztálytársatok lesz. Igazán szerencsések vagyunk, hogy megtisztel minket a jelenlétével...
A tanár tovább áradozott Hiiragi Shinyát és arról, hogy milyen szerencsések, hogy egy osztályban lehetnek vele.
A diákok bólogattak, ábrándos arcokkal hallgatták a tanárt, ahogy Shinyáról beszélt. Nehéz elhinni, hogy csak pár másodperce még ugyanazok az emberek megvetően a "korcsot" gúnyolták ki.
A változás annyira egyértelmű volt, hogy Guren nem tehetett róla csak kiröhögni tudta őket.
Visszafordította a tekintetét az ablak felé. Látta a cseresznyevirág fákat a
kapu előtt sorakozni.
- Remélem Sayuri és Shigure jól vannak. -motyogta a fákra meredten.
Abban a pillanatban az osztály ajtaja kinyílt. A diákok elcsendesedtek.
Mindegyikük kihúzta magát.
- Olyan csend van idebent. Mi ez, egy temetés?
A hang a hátsó bejárat felöl jött, nem az elöli ajtóból.
Egy férfi hang volt.
A tanárnő idegesnek tűnt, ahogy válaszolt.
- Ah. Shinya-sama. J-jó reggelt! Isten hozta az osztályomban...Előkészítettünk egy helyet önnek, itt, az első-
- Nincs az az isten, vágott közbe Shinya. Nem akarok olyan elöl lenni.
- D-De...
- Inkább oda ülök. Te ott. Nem bánod ha helyet cserélünk, ugye?
- De ez...ez...
Ahogyan viselkedtek azt gondolná az ember, hogy Anglia királya jelent meg a teremben. Úgy néz ki a nagy Hiiragi végre felbukkant. Guren a visszafordította a tekintetét az osztályra.
Egy kicsit meglepte amit látott.
Ugyanaz a fiú volt aki reggel, kint a kapunál megtámadta egy fudával.
Fehér haj, felállított nyakú egyenruha, pont mint Gurené. A barátságos mosolya ellenére éles tekintete volt. A mosolya tele volt önbizalommal.
Nyilvánvalóan Guren támadója Hiiragi Shnya volt.
As'szem nem is kell megkérnem Shigurét, hogy kiderítse a
személyazonosságát.
Shinya Guren helye felé vette az irányt. Az önbizalommal teli mosolyával megszólította a Guren mellé ültetett lányt.
- Inkább ide ülnék. Ugye nem bánod ha cserélünk?- Pe-Pe-Persze! Részemről az öröm! - dadogta, majd felpattant a helyéről.
- De Shinya-sama,- szólt a tanár - biztos nem akar odaülni...amellé a korcs-
Shinya közbevágott.
- Hé Sensei. Tényleg rendben van az ha egy tanár a diákjait korcsként emlegeti?
- Én...
- Ő is az osztálytársunk. A maga dolga lenne összetartani az osztályt.
- De...
A lány aki annál az asztalnál ült, gyorsan elment az útból. Shinya megköszönte és leült az üres helyre. Csupa vigyor volt.
- Nem akartam félbeszakítani, -mondta Shinya - kérem folytassa amit elkezdett.
A tanárnő idegesen visszatért az elmelvényre és folytatta a beszédet. Elmagyarázta az évnyitó ünnepséget, a tanórák felépítését elmondta az mit fognak tanulni. A nő inkább hasonlított egy leszidott gyerekre, mintsem egy tanárra.
Shinya figyelmesen hallgatta amit mond. A mosolya ragyogott.
Guren a tekintete is az ablak felé irányult.
- Hé, te...- suttogta hirtelen Shinya. Te vagy Ichinose Guren, igaz? Nem baj ha csak Gurennek hívlak?
Guren visszafordult. Shinya eközben közel hajolt hozzá. Még mindig mosolygott.
- Elnézést, hozzám beszélt?- kérdezte Guren.
- Mi ez az udvariasság?- nevetett Shinya.
- Az Ichinose Klán nagyon szigorú volt ezzel kapcsolatban, hogy engedelmeskedjek a Hiiragi Klánnak.
- Ah, tényleg?
- Igen.
- Ez elég így uncsi.
- Mélységesen sajnálom.- mondta Guren, lehajtott fejjel. Nem úgy tűnt, hogy Shinyának más mondandója is lenne,ezért Guren visszafordult az ablakhoz. Habár, pár pillanat múlva, Shinya újra elkezdett beszélni.
- Amúgy,- mondta - ma reggel, még véletlenül sem hagytad magad eltalálni, ugye?
- ...
- Mondjuk azért, hogy elrejtsd a valódi erődet?
- ...
- Mert az elég engedetlennek tűnne. Nem igaz? Sőt, még fegyelmezetlennek is...
Francba! Úgy néz ki átlátott rajtam.
- Bocsánatot kérek. - mondta Guren, Shinya felé fordulva.
- Akkor beismered?
- Nem akartam feelmezetlen lenni. Csak a családom mondta, hogy engedelmeskedjek a Hiiragiknak és senkit ne dühítsek fel. Igazság szerint hagytam, hogy a támadás eltaláljon ezzel elkerülve a bajt. Semmit nem próbáltam meg eltitkolni.
- Hmm~? Tényleg?
- Igen, tényleg.
- Értem ~... Shinya egy hanyag mosollyal válaszolt. Majd hirtelen kényelmetlenül közel hajolt Gurenhez és a fülébe súgta:
- Hé, Guren. Hagyjad már ezeket az unalmas hazugságaidat, oké?
- Milyen hazugságokat?- nézett Shinya ébe ártatlanul.
- Renben~ .Rendben~.- hajolt vissza Shinya - Ez de kár. Pedig már vártam, hogy találkozzak veled. Reméltem, hogy barátok lehetünk.
- ...
- Én is pont annyira utálom a Hiiragikat mint te, Guren. Arra gondoltam, hogy mi ketten egy kicsit felkavarhatnánk a port.
- ...
- Ha már itt tarunk, tudtad, hogy nem is vagyok igazi Hiiragi? Csak adoptáltak. Gyekkorom óta úgy neveltek, hogy beilljek a Hiiragik közé. Ezért utálom őket. Szóval amint látod elég sok közös van bennünk.
Guren már hallott hasonlót. Állítólag annak érdekében, hogy az utódjaik vérében erős mágia legyen, a Hiiragi Klán tehetséges gyerekeket keresett és ették őket, hogy egy nehéz kiképzésen menjenek keresztül. Azok akik túlélték a kiválasztási folyamatot őket később a klán adoptálta.
Az adoptált gyerekek pedig arra kényszerültek, hogy később hozzámenjenek és utódokat nemzenek a Hiiragi vérvonallal.
Guren csak ennyit hallott róluk.
De mégha ez mind igaz is volt, Guren nem tudhatta biztosan, hogy Shinya egy- e azok közül a gyerekek közül. De még ha az is volt, Gurennek semmi oka nem volt rá, hogy felfeje magát. Óvatos megfontolással válszolt.
- Azt hiszem ezzel van egy kis gond. Nem olyan személy vagyok amilyennek gondol...
...ez lett volna amit mondani akart. De mielőtt megtehette volna,
Shinya ismét belekezdett.
- Tudtad, hogy akihez hozzá akarnak adni az Mahiru? Hiiragi Mahiru. A vőlegényének neveltek születésem óta.
Guren akartlanul is reagált, éles tekintetett vetett Shinyára, aki ezt azonnal észrevette.
- Ahaa~ Úgy látom az igazi természeted könnyen felfedi magát.
- Nem tudom miről beszél.
- Ah, nem? Jólvan, rendben. Tökmindegy. Végül is, nem arra számítottam, hogy már az első naptól legjobb cimbik leszünk.
- ...
- Amúgy ugye tudod, hogy Mahiru is elsőéves it? Az osztály legjobbja. Az évfolyamunk képviselője. Később egy beszédet is fog tartani. Lenyűgöző, nem igaz? Végül is, ő az ex-barátnőd...
- Nincs semmi ilyen kapcsolat köztem és Mahiru között.
- Többé már nincs is. Végül is, ő a menyasszonyom.
Guren önkéntelenül összeszorította az állkapcsát és előre meredt. Shinya észrevette és megint felnevetett, megvillantva jóképű mosolyát.
- Irigy vagy? - kérdezte provokatív módon.
- Egyáltalán nem.
- Ahahaha! Látnod kéne az arcod. Ha nem akarod, hogy az emberek meggyanúsitsanak, egy kicsit jobban el kéne rejtened a törekvésedet. De látod? Egyoldalon állunk. És ne aggódj Mahiru miatt. Igazából nem vagyunk valami közel egymáshoz. Még a Hiiragi név ellenére is, nem vagyok más mint egy alacson rangból való, adoptált gyerek a sok közül. Úgy kezelnek téged az iskolában, mint ahogy engem otthon, mint valamit amibe beleléptek. Ez igazán felhúz. De egyszer az egész családot elpusztítom.
Ha ezt valaki meghallotta volna Sinyát helyben kivégzik. Ilyen veszélyes dolgot mondani nem játék.
Csapda volt? Vagy Shinya tényleg fel akart lázadni a Hiiragi Klán ellen? Guren ezt nem tudhatta biztosra.
Akár igaz volt amiről beszélt akár nem , nem tűnt biztonságosnak belekeveredni. Így hát Guren stratégiát váltott.
- Nagyon imádod a hangodat, igaz?- mondta gúnyos mosollyal majd az ablak felé fordult. - Bármit is akarsz csinálni, nekem ahhoz semmi közöm. Nem tudom mi a halált tervezel, de mi lenne ha kihagynál belőle?
- Ah~! Most mi van~? Mi lett az udvariasságoddal?
- Menj a francba.
- De akkor barátok vagyunk? Te és én, ugye?
- Mondom, fogd be.
- Aha ha! Oké, tökmindegy. - mondta csillogó szemekkel. - Majd csak rájössz. Végül is valószínűleg én vagyok az egyetlen szövetségesed ezen a helyen.
hinyára nézett és mélyet sóhajtott. Még csak az első nap volt. - túl korai lett volna vitatkozni.
- dben osztály, - kezdte a tanár - mindjárt kezdődik a tanévnyitó ünnepség. Menjünk az előadóterembe.
álltak.
- Na gyerünk. -mondta Shinya. - Ideje meghallgatni az istennőnk beszédjét.
Az istennő valószínűeg Mahiru volt.
Utoljára 10 éve látta Mahirut. A legutolsó alkalommal akkor látta, amikor azok a felnőttek a Hiiragi Klántól elszakították őket egymástól. Az évek ellenére, a neve hallatára Guren nem tudta hogy érezzen.
De most abba a terembe ment amerre Mahiru volt.
Mahiru beszédet tartott mint az elsőévesek képviselője. Guren nem ilyen körülmények között képzelte el a következő találkozásukat.
- Rendben partner, - szólt Shinya, kezét nyújtva Gurennek, hogy segítsen neki felállni.- Menjünk Guren.
A keresztnevén szólította. (azt az ebert hívhatod a keresztnevén Japánban aki NAGYON közel áll hozzád, vagy tiszteletnek számít. :a ford.)
Guren, Shinya kinyújtott kezére nézett, majd félrelökte azt.
- Csak maradj távol tőlem, érthető?
- Haha!
Guren beállt a sorba és a többi diákkal együtt, elindultak az előadóba.
