2017. április 1., szombat

Ichinose Guren: Catastrophe at Sixteen - 2. Fejezet

Az Osztály Királya

2. Fejezet

 Osztályfőnöki.
   Olyan átlagos mint akármely más iskolában.
   - ...
   Guren csendben ült az asztalánál. Az 1. évfolyam 9.osztályban volt. A helye az osztály legvégében, az ablak mellett volt.
   Reggeli osztályfőnöki volt a tanév első napján. A nő, aki valószínűleg az osztályfőnök volt, a tanévnyitó ünnepségről beszélt amire később kerül majd sor.
   Sayuri és Shigure máshova jártak.
   Sayuri az 1. Shigure a 2. osztályterembe járt. Valaki nyilván úgy intézte, hogy a Gurentől eső legmesszebbi osztályba kerüljenek.
   - Miért nem vagyok meglepve?- motyogta Guren.
   Végül is, mint az Ichinose Klán fejét, Gurent csak azért hozták ide, hogy a Hiiragi Klán megmutathassa az erejét. Azt akarták, hogy Guren behódoljon nekik.
   Megpróbálnak majd elkülöníteni, terrorizálni, leigázni engem- gondolta Guren. Ezt a fajta piszkos trükköt használják már 200 éve.
   Guren felnevetett magában.
   25 éve, Guren apja ugyanebbe az iskolába járt és a Hiiragik teljesen eltaposták. Akár tetszett neki, akár nem, a Hiiragik nem kezelték egyenlő félként. Akármikor ha fontos döntést kellett meghoznia, először a Hiiragi Klán engedélyét kellett kérnie.
   A Birodalmi Hold Rend legtöbb tagja igen rossz véleménnyel volt Guren apjáról.
   Azonban Guren nem hibáztatta az apját. Egyszerűen csak így mentek a dolgok. Emiatt nem vesztette el a belé vetett bizalmát.
   Az apja ismerte a saját határait és beleadott mindent amit a körülmények mellett tudott. Ügyelt arra, hogy a szervezet simán és konfliktus nélkül menjen. Ez már magában teljesítménynek számított.
   De Guren még mindig nem felejtette el.
   - ...
   A napot mikor utoljára látta Mahirut. Mikor Guren még csak egy gyerek volt.
   A Hiiragi klán emberei jöttek és eszméletlenre verték. Véresen és sérülten tért haza
 aznap.
    Guren emlékezett az apja bánatos arcára.
   - Kérlek bocsásd meg, hogy az öreged ilyen erőtlen...- mondta.
   Guren csúnyán megsérült. Könnyes szemmel, megölelte az apja. De utána egyenesen a Hiiragi Klánhoz ment, hogy bocsánatot kérjen.
   Ők verték agyon a fiát, viszont neki kellett bocsánatért esedeznie.

   - ...
   Guren álmodozásából feleszmélve, felemelte a fejét.
   Körülnézett a teremben. Összesen 40 diák
volt ott.
   Lányok és fiúk fele-fele arányban.
   A névsor tele volt diákokkal a rend legmagasabb
rangú klánjaiból.
   A Jyuujou Klán.
   A Goshi Klán.
   A Sangu Klán.

   Ők voltak a legnagyobb tekintéllyel rendelkező klánok a varázslatot használók
közül.
   Egyszer régen az Ichinosék a Hiiragik legkiválóbb szolgái között voltak. Most már inkább az ellenkezője volt igaz. Az Ichinosék vannak a ranglétra legalsó fokán.
   A klánok egy szigorú kasztrendszer alapján működtek. A legtöbb diák Gurent figyelte a szeme sarkából. Nehezményezték, hogy a fiút pont az ő osztályukba helyezték. Kézzelfogható volt a rosszindulatuk.
    - Figyelmet kérek! - mondta a tanár. Mától fogva a diákok vagytok First Shibuya Gimnáziumban,  a legkiemelkedőbb varázsló iskolában. Mint a legjobbak legjobbjai, nagy elvárással vagyok felétek amég itt vagytok.
  Rosszindulatú csillogással a szemében Gurenre nézett.
   - Természetesen egy bizonyos "rühes kutyának" is sikerült bekeverednie ebbe az osztályba a többi derék fiatalember és hölgy közé. De emiatt ne zavartassátok magatokat. Ez az osztály az eliteké, és mint a legalkalmasabb és legtökéletesebb diákok ebben az iskolában, a ti felelősségetek az ilyen korcsokat rendre utasítani.
   A "korcs" természetesen Guren volt.
   A diákok nevetni kezdtek, nem mindenki, de közzel az összes.
   Guren velük együtt vigyorgott, mint valami hülye.
   Eközben felmérte a tanár erejét. Gyorsan nevetség tárgyává tette Gurent. De vajon erősebb volt mint ő?
   Gurent nem érdekelte, hogy kigúnyolták.
   Már fel volt rá készülve.
   De egy dolgot nem fogadott el: erőben vagy varázslásban alul maradni.
   Guren életcéljai mások voltak mint az apjáé.
   Az apja arra koncentrált, hogy békében és biztonságban tartsa a szervezetet. Gurennek más elképzelései voltak.
   - ...
   Azzal a hülye vigyorral az arcán körbekémlelte a többi diákot.
   Kiszúrt egy lányt a Jyuujou Klánból.
   Egy fiút a Goshi Klánból.
   És még egy lányt a Sangu Klánból. 
   De volt egy diák az osztályban aki magasabb pozícióban állt mint hármuk együttvéve. Guren emlékezett a névre a névsorból.

   A diák neve pedig...

   ...Hiiragi Shinya volt.

  Egy Hiiragi. A Hiiragi Klán egy tagja.
  A Hiiragi név különleges erőt biztosított a Birodalmi Démon Rend tagjainak. A Birodalmi Démonoknak a Hiiragi volt az Isten az emberek közt.
   Olyan volt a Birodalmi Démonoknak a Hiiragi név mint a Birodalmi Holdnak az Ichinose név. Úgy néztek fel a Hiiragikra mint ahogy Sayuri és Shigure nézett fel Gurenre.
   Hiiragi Shinya helye, azonban még üres volt.
   Shinya helye olyan messze volt Gurenétől- a rühes korcsétól- amilyen messze csak
lehetséges.
   Más szóval, az első sorban a bejárat mellett.
   - Ahogy bizonyára tudjátok,- mondta a tanár,- Shinya-sama is az osztálytársatok lesz. Igazán szerencsések vagyunk, hogy megtisztel minket a jelenlétével...
   A tanár tovább áradozott Hiiragi Shinyát és arról,  hogy milyen szerencsések, hogy egy osztályban lehetnek vele.
   A diákok bólogattak, ábrándos arcokkal hallgatták a tanárt, ahogy Shinyáról beszélt. Nehéz elhinni, hogy csak pár másodperce még ugyanazok az emberek megvetően a "korcsot" gúnyolták ki.
   A változás annyira egyértelmű volt, hogy Guren nem tehetett róla csak kiröhögni tudta őket.
   Visszafordította a tekintetét az ablak felé. Látta a cseresznyevirág fákat a
kapu előtt sorakozni.
   - Remélem Sayuri és Shigure jól vannak. -motyogta a fákra meredten.
   Abban a pillanatban az osztály ajtaja kinyílt. A diákok elcsendesedtek.
   Mindegyikük kihúzta magát.
   - Olyan csend van idebent. Mi ez, egy temetés?
   A hang a hátsó bejárat felöl jött, nem az elöli ajtóból.
   Egy férfi hang volt.
   A tanárnő idegesnek tűnt, ahogy válaszolt.
   - Ah. Shinya-sama. J-jó reggelt! Isten hozta az osztályomban...Előkészítettünk egy helyet önnek, itt, az első-
   - Nincs az az isten, vágott közbe Shinya. Nem akarok olyan elöl lenni.
   - D-De...
   - Inkább oda ülök. Te ott. Nem bánod ha helyet cserélünk, ugye?
   - De ez...ez...
   Ahogyan viselkedtek azt gondolná az ember, hogy Anglia királya jelent meg a teremben. Úgy néz ki a nagy Hiiragi végre felbukkant. Guren a visszafordította a tekintetét az osztályra.
   Egy kicsit meglepte amit látott.
   Ugyanaz a fiú volt aki reggel, kint a kapunál megtámadta egy fudával.
   Fehér haj, felállított nyakú egyenruha, pont mint Gurené. A barátságos mosolya ellenére éles tekintete volt. A mosolya tele volt önbizalommal.
   Nyilvánvalóan Guren támadója Hiiragi Shnya volt.
   As'szem nem is kell megkérnem Shigurét, hogy kiderítse a
személyazonosságát.
  Shinya Guren helye felé vette az irányt. Az önbizalommal teli mosolyával megszólította a Guren mellé ültetett lányt.
 - Inkább ide ülnék. Ugye nem bánod ha cserélünk?
   A lány annyira meglepődött, hogy Shinya megszólította, hogy egy pillanatra lefagyott.
   - Pe-Pe-Persze! Részemről az öröm! - dadogta, majd felpattant a helyéről.
   - De Shinya-sama,- szólt a tanár - biztos nem akar odaülni...amellé a korcs-
   Shinya közbevágott.
   - Hé Sensei. Tényleg rendben van az ha egy tanár a diákjait korcsként emlegeti?
   - Én...
   - Ő is az osztálytársunk. A maga dolga lenne összetartani az osztályt.
  - De...
  A lány aki annál az asztalnál ült, gyorsan elment az útból. Shinya megköszönte és leült az üres helyre. Csupa vigyor volt.
   - Nem akartam félbeszakítani, -mondta Shinya - kérem folytassa amit elkezdett.
   A tanárnő idegesen visszatért az elmelvényre és folytatta a beszédet. Elmagyarázta az évnyitó ünnepséget, a tanórák felépítését elmondta az mit fognak tanulni. A nő inkább hasonlított egy leszidott gyerekre, mintsem egy tanárra.
   Shinya figyelmesen hallgatta amit mond. A mosolya ragyogott.
   Guren a tekintete is az ablak felé irányult.
   - Hé, te...- suttogta hirtelen Shinya. Te vagy Ichinose Guren, igaz? Nem baj ha csak Gurennek hívlak?
   Guren visszafordult. Shinya eközben közel hajolt hozzá. Még mindig mosolygott.
   - Elnézést, hozzám beszélt?- kérdezte Guren.
   - Mi ez az udvariasság?- nevetett Shinya.
   - Az Ichinose Klán nagyon szigorú volt ezzel kapcsolatban, hogy engedelmeskedjek a Hiiragi Klánnak.
   - Ah, tényleg?
   - Igen.
   - Ez elég így uncsi.
   - Mélységesen sajnálom.- mondta Guren, lehajtott fejjel. Nem úgy tűnt, hogy Shinyának más mondandója is lenne,ezért Guren visszafordult az ablakhoz. Habár, pár pillanat múlva, Shinya újra elkezdett beszélni.
   - Amúgy,- mondta - ma reggel, még véletlenül sem hagytad magad eltalálni, ugye?
   - ...
   - Mondjuk azért, hogy elrejtsd a valódi erődet?
   - ...
   - Mert az elég engedetlennek tűnne. Nem igaz? Sőt, még fegyelmezetlennek is...
   Francba! Úgy néz ki átlátott rajtam.  
   - Bocsánatot kérek. - mondta Guren, Shinya felé fordulva.
   - Akkor beismered?
   - Nem akartam feelmezetlen lenni. Csak a családom mondta, hogy engedelmeskedjek a Hiiragiknak és senkit ne dühítsek fel. Igazság szerint hagytam, hogy a támadás eltaláljon ezzel elkerülve a bajt. Semmit nem próbáltam meg eltitkolni.
   - Hmm~? Tényleg?
   - Igen, tényleg.
   - Értem ~... Shinya egy hanyag mosollyal válaszolt. Majd hirtelen kényelmetlenül közel hajolt Gurenhez és a fülébe súgta:
- Hé, Guren. Hagyjad már ezeket az unalmas hazugságaidat, oké?
   - Milyen hazugságokat?- nézett Shinya ébe ártatlanul.
   - Renben~ .Rendben~.- hajolt vissza Shinya - Ez de kár. Pedig már vártam, hogy találkozzak veled. Reméltem, hogy barátok lehetünk.
   - ...
   - Én is pont annyira utálom a Hiiragikat mint te, Guren. Arra gondoltam, hogy mi ketten egy kicsit felkavarhatnánk a port.
   - ...
   - Ha már itt tarunk, tudtad, hogy nem is vagyok igazi Hiiragi? Csak adoptáltak. Gyekkorom óta úgy neveltek, hogy beilljek a Hiiragik közé. Ezért utálom őket. Szóval amint látod elég sok közös van bennünk.
   Guren már hallott hasonlót. Állítólag annak érdekében, hogy az utódjaik vérében erős mágia legyen, a Hiiragi Klán tehetséges gyerekeket keresett és ették őket, hogy egy nehéz kiképzésen menjenek keresztül. Azok akik túlélték a kiválasztási folyamatot őket később a klán adoptálta.
   Az adoptált gyerekek pedig arra kényszerültek, hogy később hozzámenjenek és utódokat nemzenek a Hiiragi vérvonallal.
   Guren csak ennyit hallott róluk.
   De mégha ez mind igaz is volt, Guren nem tudhatta biztosan, hogy Shinya egy- e azok közül a gyerekek közül. De még ha az is volt, Gurennek semmi oka nem volt rá, hogy felfeje magát. Óvatos megfontolással válszolt.
   - Azt hiszem ezzel van egy kis gond. Nem olyan személy vagyok amilyennek gondol...
   ...ez lett volna amit mondani akart. De mielőtt megtehette volna,
 Shinya ismét belekezdett.
   - Tudtad, hogy akihez hozzá akarnak adni az Mahiru? Hiiragi Mahiru. A vőlegényének neveltek születésem óta.
   Guren akartlanul is reagált, éles tekintetett vetett Shinyára, aki ezt azonnal észrevette.
   - Ahaa~ Úgy látom az igazi természeted könnyen felfedi magát.
   - Nem tudom miről beszél.
   - Ah, nem? Jólvan, rendben. Tökmindegy. Végül is, nem arra számítottam, hogy már az első naptól legjobb cimbik leszünk.
   - ...
   - Amúgy ugye tudod, hogy Mahiru is elsőéves it? Az osztály legjobbja. Az évfolyamunk képviselője. Később egy beszédet is fog tartani. Lenyűgöző, nem igaz? Végül is, ő az ex-barátnőd...
   - Nincs semmi ilyen kapcsolat köztem és Mahiru között.
   - Többé már nincs is. Végül is, ő a menyasszonyom.
   Guren önkéntelenül összeszorította az állkapcsát és előre meredt. Shinya észrevette és megint felnevetett, megvillantva jóképű mosolyát.
   - Irigy vagy? - kérdezte provokatív módon.
   - Egyáltalán nem.
   - Ahahaha! Látnod kéne az arcod. Ha nem akarod, hogy az emberek meggyanúsitsanak, egy kicsit jobban el kéne rejtened a törekvésedet. De látod? Egyoldalon állunk. És ne aggódj Mahiru miatt. Igazából nem vagyunk valami közel egymáshoz. Még a Hiiragi név ellenére is, nem vagyok más mint egy alacson rangból való, adoptált gyerek a sok közül. Úgy kezelnek téged az iskolában, mint ahogy engem otthon, mint valamit amibe beleléptek. Ez igazán felhúz. De egyszer az egész családot elpusztítom.
   Ha ezt valaki meghallotta volna Sinyát helyben kivégzik. Ilyen veszélyes dolgot mondani nem játék.
   Csapda volt? Vagy Shinya tényleg fel akart lázadni a Hiiragi Klán ellen? Guren ezt nem tudhatta biztosra.
   Akár igaz volt amiről beszélt akár nem , nem tűnt biztonságosnak belekeveredni. Így hát Guren stratégiát váltott.
   - Nagyon imádod a hangodat, igaz?- mondta gúnyos mosollyal majd az ablak felé fordult. - Bármit is akarsz csinálni, nekem ahhoz semmi közöm. Nem tudom mi a halált tervezel, de mi lenne ha kihagynál belőle?
   - Ah~! Most mi van~? Mi lett az udvariasságoddal?
   - Menj a francba.
   - De akkor barátok vagyunk? Te és én, ugye?
   - Mondom, fogd be.
   - Aha ha! Oké, tökmindegy. - mondta csillogó szemekkel. - Majd csak rájössz. Végül is valószínűleg én vagyok az egyetlen szövetségesed ezen a helyen.
   hinyára nézett és mélyet sóhajtott. Még csak az első nap volt. - túl korai lett volna vitatkozni.
   - dben osztály, - kezdte a tanár - mindjárt kezdődik a tanévnyitó ünnepség. Menjünk az előadóterembe.
   álltak.
   - Na gyerünk. -mondta Shinya. - Ideje meghallgatni az istennőnk beszédjét.
   Az istennő valószínűeg Mahiru volt.
   Utoljára 10 éve látta Mahirut. A legutolsó alkalommal akkor látta, amikor azok a felnőttek a Hiiragi Klántól elszakították őket egymástól. Az évek ellenére, a neve hallatára Guren nem tudta hogy érezzen.
   De most abba a terembe ment amerre Mahiru volt.
   Mahiru beszédet tartott mint az elsőévesek képviselője. Guren nem ilyen körülmények között képzelte el a következő találkozásukat.
  - Rendben partner, - szólt Shinya, kezét nyújtva Gurennek, hogy segítsen neki felállni.- Menjünk Guren.
   A keresztnevén szólította. (azt az ebert hívhatod a keresztnevén Japánban aki NAGYON közel áll hozzád, vagy tiszteletnek számít. :a ford.)
    Guren, Shinya kinyújtott kezére nézett, majd félrelökte azt.
   - Csak maradj távol tőlem, érthető?
   - Haha!


   Guren beállt a sorba és a többi diákkal együtt, elindultak az előadóba.
                                                                                                                                                  

2017. március 24., péntek

Ichinose Guren: Catastrophe at Sixteen - 1. Fejezet

Üdv a Gimiben, Barom

1.Fejezet

 
- Guren-sama, a gimnázium ma kezdődik. Elsőéves lesz. Készen áll?
   - ...
   - Ho-Ho-Hogy őszinte legyek... Elég ideges vagyok. Úgy értem, elvileg én vagyok a testőre szóval tudom elég bután hangzik. De... De... nem tehetek róla. A követői vagyunk uram, azért élünk, hogy szolgáljuk az Ichinose klánt...Kísérni fogjuk önt a First Shibuya Gimnáziumban. Kicsit nehéz nem kiborulnom.
  A lány még beszélt, de Ichinose Guren nem figyelt rá. Az eget bámulta.
  Cseresznyevirág szirmok táncoltak a levegőben.
  Tavasz volt.
  Az iskolai év első napja.
  Guren egy magas, merev gallérú egyenruhát viselt. Zsebredugott kézzel sétált a fák alatt. Az út végén állt a First Shibuya Gimnázium. 
   Gurennek fekete haja volt, benne egy kis hullámmal. A tekintete egy kicsit közönyös volt. Azok a szemek most a mellette álló lány irányába néztek. Még mindig fecsegett.
   A lány 15 éves volt- pont mint Guren- és kb. 160 cm magas. Matrózegyenruhát viselt és búza színű haja volt. Eltekintve a kínos dadogásától, nagyon szép arca volt.
   A neve Hanayori Sayuri volt.
   Sayuri idegesen a mellkasára tette a kezét. Ahogy beszélt egyre idegesebb lett.
   - Szóval... izé... tudom, hogy tapasztalatlan vagyok, de megígérem, hogy mindent beleadok, hogy jó testőröd legyek amég ön itt van Guren-sama. Ha van valami amire szüksége van, akármi-
   - Sayuri?- vágott közbe Guren.
   - I-Igenis... Guren-sama!
   - A dadogásod már kezd idegesíteni.
   - Ahh!! Emelte arcához a kezeit az idegességtől.
   - B-B-Bocsásson meg Guren-sama!  
  Letörten, hangosan szipogva hátra csoszogott és odahajolt a lányhoz aki szintén követte Gurent.
   -Shi-Shigure... Guren-sama mérges rám, azt mondta idegesítem.
   A másik lány Yukimi Shigure volt.
   Ezt hallva Shigure Sayurira nézett. Shigure nem volt több mint 150 cm. Sayurival ellentétben higgadt, kifejezéstelen arca volt.
   Ő is 15 éves volt. Évek óta az Ichinose klán képezte Guren testőrének.
   - Ez azért van mert tényleg idegesítő voltál.-mondta rezzenéstelen arccal.
   - Mi?!
   - Ha nem nyugszol le, az rossz fényt vet majd az Ichinose klánra, de nem csak a klánra. Emlékezz, hogy Guren-sama a következő a sorban, hogy a klán feje legyen. Szedd össze magad mielőtt még rossz színben tűntetnéd fel.
   - Ne már Shigure! Ne dolgozzatok össze ellenem!
   Sayuri egymagában is elég hangos volt, hát még ketten együtt.
  - Ahhhh...
   Sóhajtotta Guren aztán újra előre fordult.
   A cseresznyevirágos út felé.
   A diákok felé akik lármásan nevetgéltek és beszélgettek egymással.
   - Nem hibáztatom Sayurit- gondolta Guren.- Egy ilyen úton nem ő lenne az egyetlen aki kiborulna.

   Első ránézésre olyan volt mint egy átlagos gimnázium. Viszont...
  
   Az igazság az, hogy nem egy közönséges iskola felé haladtak.
   Ez egy bolond és átkozott hely volt ahol démonok és fekete mágia uralkodott.


   Ez a hely pedig First Shibuya Gimnázium volt


   Egy vallási szekta általi különös iskola volt Japánban. A szervezet neve a Birodalmi Démonok Rendje (Mikado no Oni) volt. Az iskola a varázslásban jártas diákok számára specializálódott.
   Természetesen ebből semmi nem volt a köztudatban. Látszólag First Shibuya Gimnázium minden tekintetben egy közönséges iskolának tűnt. Az igazság az, hogy közel  az összes diák egy olyan klánba tartozott ami hitt a tanításaiban.
   Viszont, az, hogy csak egyszerűen a rend tagja legyél nem elég. Ez az iskola az eliteké volt. Csak a Japánszerte levő hívekből a legjobb és legtehetségesebb diákok kerülhettek be.
   Ez volt az iskola sötét titka. Más szóval...
   - ... itt akárki lehet fenyegetés.
   Guren a diákokat figyelte. Mindegyikük izgatottnak tűnt az iskolakezdés miatt. Shigure Guren mellé lépett. Szemeivel átfutotta a tömeget és leereszkedően felvihogott egyet.
   - Kétlem, hogy akárkinek ezekből a picurka Birodalmi Démon kölykökből lenne annyi ereje a testében mint önnek egyetlen kisujjában, Guren-sama.
   -I-Igaz! Azoka Hiiragik azt hiszik olyan rendkívüliek. Meg kellene mutatnunk, hogy mire képes a következő feje az Ichinose klánnak. Miért nem tanítja móresre őket Guren-sama
   A Hiiragi klán volt a Birodalmi Démon Rend vezetője. Mióta 1200 éve megalapították, azóta ők uralkodnak a rend felett.
   Az Ichinose klán 500 éve kivált a Hiiragiktól, ezzel megalapítva a Birodalmi Démon Rendet (Mikado no Tsuki). A kapcsolat a két klán között mindig is feszült volt.
   Azonban az Ichinose klán messze eltörpül a Hiiragi klán mellett, mint méretében, mint erejében. Következésképpen az Ichinose klán nem mert szembeszállni a Hiiragikkal. Legalábbis nem nyíltan.
   - Az egyetlen oka annak, hogy miért jöhettünk ebbe az iskolába az az, hogy a hatáskörükben tudhassák a klánunk következő fejét, amúgy a hátuk közepére sem kívánnak minket- mondta Shigure.
   Shigure tiszteletteljes szolgálója volt az Ichinoséknek.
   - Ez mutatja milyen  gyengék valójában- folytatta- az idejük fogyóban van és ezt ők is jól tudják.
   - Így igaz!- mondta Sayuri. Pontosan ugyanerre gondoltam! Ne aggódjon Guren-sama. Lefogadom, hogy innen akárkivel fel tudnánk mosni a padlót!
   - Nem én vagyok az aki aggódik. - mondta Guren Sayurihoz fordulva. - Te vagy az aki folyton ideges.
   - Ahh!
   - Ami téged illet Shigure... nézett le  lányra.
   - Igen uram?
   - Az előbb "picurka kölyköknek" nevezted a Hiiragikat, nem?
   Oh... Bocsásson meg Guren-sama. Kicsúszott a számon. Néha annyira felbosszantanak, hogy túlzásba estem.
   - Nem a modorodról beszéltem.
   - Akkor miről?- döntötte meg fejét Shigure.
   - Ha már külsőleg ítélünk... nekem itt egyedül te tűnsz "picurkának".
   - Ah!
   Rászorított alsóbb ajkára és az amúgy kifejezésmentes arca mintha egy árnyalattal vörösebb lett volna.
   - Csak azért mondja ezt mert tudja, hogy zavar a magasságom.
   - Ha ha. Csak azt mondom, hogy ti ketten alábecsülitek a Hiiragi klánt. Még egyszer mondom, ne legyetek meggondolatlanok. Egy pillanatra se. Végig résen kell lennünk. Hármunkat kivéve, ebben az iskolában senki sem hűséges a Birodalmi Holdhoz. Mindegyikük ellenség. Minden egyes diák.
   Amit Guren mondott igaz. Ellenséges területen voltak. Az összes többi diáknak meg volt az erős támogatása a Hiiragiktól
   Ez volt az első napjuk egy teljesen ellenség irányította iskolában.
   Shigure és Sayuri feszültebbé váltak.
   Talán végül észrevették hány szempár figyelte őket.Vagy hogy mennyi diák suttogott róluk a hátuk mögött.

   - Mit csinálnak ezek itt...
   - Nézd a címert az egyenruháikon. Az nem a Birodalmi Démonoké...
   - Ezek azok a léhűtő Ichinosék. Emlékszel? Csak jótékonyságiból vették fel őket ide...
  A suttogás futótűzként terjedt a diákok között.
  Guren óvatosan felemelte a fejét.
  Szinte érezte a rá szegeződő tekinteteket. Legalább száz szempár, tele leplezetlen gúnnyal és  megvetéssel.
  - Mind rajtunk nevetnek.- mondta Shigure.
  - Lépj túl rajta.- mondta Guren.- Ne foglalkozz vele.
  - De...
  - Mondom ne foglalkozz vele. Amég itt vagyunk nem mutatjuk meg milyen erősek is vagyunk valójában. Nincs értelme a gyerekes viselkedésnek. Nem akarjuk megütni a bokánkat.
   Guren a két követője felé fordult, felhúzta a szemöldökét és bizalmasan rájuk mosolygott.                  
   Egyik lány sem tűnt túl boldognak az ötlettől, de Guren terve végig ez volt .
   Titokban akarták tartani az erejüket amég abba az iskolába jártak.
   Különösen a varázs technikákat amiket az Ichinose klán fejlesztett ki titokban és csak ők tudták használni. Guren nem akarta, hogy a Hiiragik bepillantsanak azokba.
   - ...
   PAFFTS
 
  Valami hirtelen fejbe találta Gurent.
   Egy műanyag kólás üveg volt. Valaki a fejéhez vágta. A teteje nyitva volt. Guren megfordult.  A feje és a vállai a ragacsos kólában áztak.
   - Guren-sama!- kiáltotta Sayuri.
   - Te kígyó,- sziszegte Shigure és támadásra kész pózba állt.
   Gure a lány vállára tette a kezét.
   - Hagyd ezt rám.- mondta. Nem látta a lány arcát.
   Helyette a kezét a saját fejéhez emelte, félénken mosolyogva úgy, hogy az összes diák láthassa.
   - Áú~, basszus. Srácok, ez fájt.
   A többi diák harsogó röhögésben tört ki. Mind a Hiiragi klán szövetségese volt.
   - Most biztsos csak szivatsz!
   - Hallod mekkora nyápic! Szerinted bőgni is fog?
   - Mégis mire számítottál egy Ichinosetől?
  Guren nem tudta ki dobta az üveget. Mondjuk nem is igazán érdekelte. Végül is, mind az ellenségei voltak. Minden egyes diák.
  Ezúttal hagyta őket gúnyolódni és röhögni.
   - Sayuri? Shigure? - hívta maga mellé a két követőjét.
   -Igen?
   -Tessék uram?
   A hangjuk megingott. Ez nem volt fair. Azért voltak ott, hogy megvédjék Gurent. Ehelyett ő vált nevetség tárgyává.Nehéz volt nem elszomorodniuk.
   Guren önmagát hibáztatta a lányok szomorúsága miatt. Ha erősebb lett volna, nem kellett volna így érezniük.
   Ha Guren elég erő birtokában lett voln, hogy egyetlen ütéssel szétzúzza a Hiiragi klánt- ha az Ichinose klánnak elég ereje lett volna szembeszállni a Hiiragikkal- akkor nem kellett volna kitenniük magukat ennek az egésznek.
   Újból Sayuri és Shigure felé fordult.
   - Sajnálom. Tudom, nehéz lesz. De csak 3 évig. Kitartotok addig mellettem?
   A lányok majdnem elsírták magukat. Ne adjátok meg nekik amit akarnak - gondolta Guren. Szerencsére mindketten felemelték a fejüket és büszkén Gurenhez léptek.
   - Pe-Pe-Persze, Guren-sama. Csak azért élek, hogy szolgáljam-
   Guren megpöckölte a lány homlokát.
   - Ne ess túlzásokba.- mondta.
   - D-D-De...
   - ... ez igaz, azért élünk, hogy szolgáljunk. Ez nem fair- csatlakozott be Shigure is.- Ha használhatná a mágiáját megmutathatná nekik, uram. Mindenki szerint ön a tehetség aki ezer évente születik meg.
   - Ezer évente, mi? Ki szerint?
   - Az...az apám szerint.
   - Samidare?
   - Igen uram. Az összes többi klánvezető szerint is a Birodalmi Holdban. Azt mondják ön kapta azt a képességet amely ezerévente csak egyszer jön elő és azt, hogy az életük árán is megvédik magát-
   Guren félbeszakította.
   - Nem is tudtam, hogy így gondolnak rám.
   - Pedig igen, uram.
   - Ha legközelebb látod azokat az öreg szivarokat,
   - Uram?
   - Kérdezd már meg tőlük, hogy hogy lehetnék én az évezred legerősebbje, ha az Ichinose klán csak 500 éve létezik? Azok a szenilis öregek valószínűleg elfelejtették
hogyan kell számolni.
   - Haha, lehet benne valami.- mondta Shigure. Egy kisebb mosoly jelent meg az arcán.
   - Ha nem tévedek Shigure, az előbb mintha mosolyogtál volna.- nevetett Sayuri
   Legalább mindkét lány lenyugodott egy kicsit. Guren mielőtt megfordult, egy utolsó komoly pillantást vetett rájuk. A legtöbb diák már elment. Az iskola már majdnem
elkezdődött.
   Biztos rájöttek, hogy épp elég időt vesztegettek arra a nyápic Ichinosére.
   Az egyetlenek akik ott maradtak az Guren - a rádobott kólától ázva - és a két követője voltak.
   - Na lépjünk.- mondta.
   - Guren- sama...- mondta Shigure.
   -Hm?
   - Mi vagyunk a testőrei. Nekünk kellene megvédenünk magát. De végül önnek kellett megvédenie minket. Sajnálom...
   - Ne hülyéskedj. A vezető kötelessége, hogy megvédje a követőit.
   - U-Uram!- mondta, majd elhallgatott.
   Aztán Sayuri félbeszakította a pilannatot.
   - Hé Shigure? Shigure? Tiszta vörös az arcod! Miért?
   - Mi-mit beszélsz?!
   - Aú! Aú! Shigure ne ütögess már!
   Ez egy hosszú év lesz- gondolta Guren és megindult az iskola felé egy grimasszal az arcán
   Az iskola már látható volt. Gyakorlatilag már az iskola területén voltak ahova közönséges emberek nem mehettek be.
   Az út az iskola kapujánál végződött. Már valaki más is volt ott. Egy Gurennel
egyidős fiú lehetett.
   Ritka, hófehér haja volt és ugyan azt az egyenruhát viselte, mint a többi
diák.
   A szája sarkában egy vékony mosoly jelent meg. Semmi kétség, Gurent várta.
   A fiú felemelte a kezét.
   A jobb kezét.
   Egy cetli volt az ujjhegyei közt. Guren azonnal felismerte. Egy fuda volt - egy papírtalizmán rajta egy ráírt varázsigével. A varázslat a Hiiragi mágia  volt.  A fuda hirtelen kigyulladt és eltűnt.
   Egy szikrányi villám jelent meg a helyén.
  Hihetetlenül gyors volt. Akárki is volt az a fiú, kétségtelenül értette a dolgát. Meglehet, hogy magának, a Hiiragi klánnak is a tagja volt.
   - ... Ki tudom kerülni...
   Azonnal felmérte a támadást.
   - ...Sőt, még visszatámadni is tudok.
   Guren agyán átszáguldottak az adatok. Arról, hogy merre mozogjon. Arról, hogy milyen pozícióba álljon. Mikor az összes tényezó a helyére állt...
   ... Guren cselekedett.
   Rögtön azután, a tekintetét jobbra fordította, el a villámtól. Úgy tett, mintha nem is látta volna jönni a mágiát, teljesen a két követője felé fordult.
   A villám belecsapott a hátába.
   Guren egy kis hangot hallott, olyat mint mikor rálépnek egy ágra. Aztán az egész teste a levegőben végezte.
   - Nggh!
   Egy pillanatra minden elsötétült.
   Mikor Guren látása ismét kitisztult, ráeszmélt, hogy a földön hever. Eltartott pár pillanatig mire újra mozogni tudott.
   Sayuri és Shigure valamit kiáltottak. A hangjuk olyan messzetűnőnek hangzott. Guren kinyitotta a szemeit és szédülten bámult rájuk. Mind a két lánynak könnybe lábadt a szeme.
    Ez azért veszélyes volt.
    Veszélyes is volt. Nem azért mert eltalálták, hanem azért mert majdnem gondolkodás nélkül kikerülte a varázslatot. Guren majdnem felfedte a valódi erejét a másik fiúnak.
   De elég jól kezelte a helyzetet? Vajon elhitette a támadójával, hogy túl lassú és gyenge ahhoz, hogy reagáljon?
   - ...
   Ami még fontosabb - gondolta Guren -ha ez igazi harc lett volna, képes lettem volna legyőzni őt?
   Eközben Sayuri az ölében fektette Gurent.
   - Guren-sama! Guren-sama!- szólongatta könnyei között.
   - Sayuri? A melled az arcomon van...- mondta Guren.
   - Aagh!
   Eközben Shigure a kaput pásztázta. Védelmezően Guren elé állt.
   - Bocsásson meg uram. Gyorsabbnak kellett volna lennem.
   - Nem a te hibád.- mondta Guren. Direkt hagytam magam eltalálni.
   - Micsoda?!
   - Tudod honnan jött a támadás? Azonnal tudtál reagálni? Így úgy néz ki mintha erősebb lennél mint én. Ettől támadt egy ötletm. Szeretném ha úgy tennétek mintha egy használhatatlan nyápic lennék és szükségem lenne rátok, hogy megvédjetek.
   - De...
   Guren felült. Óvatosan fogta közben a fejét.
   - Basszus, mi a fene történt?
   Egy pillanatra Shigure összezavarodott, majd mereven a kapu felé
mutatott.
   - Egy támadás, Guren-sama. Abból az irányból.- mondta.
   Úgy hangzott mintha olvasta volna.
   Addig nem fordult a kapu felé még Shigure oda nem mutatott.
   A fiú még mindig ott állt. Egyenesn Gurent bámulta, ugyanazzal a vigyorral az arcán.
   - Basszus...- suttogta Guren. Nem hinném, hogy bevette.
   Mindenesetre, a fiú csak vállat vont és megfordult. Guren nézte ahogy elsétál az iskola
 felé.
   - Jobb ha mi is megyünk.- mondta
   - De megsebesült...- mondta Sayuri.
   - Ha?- Guren megérintette a homlokát. Vérzett egy kicsit. Kipróbálásként lenyalta a
kezéről a vért.
   - Ha. Kóla íze van. Hozzon valaki egy váltásruhát.
   - Máris jövök.- mondta Shigure.
   - És derítsd ki, ki támadott meg.- tette hozzá Guren. - Tudni akarom ki ő. Erősnek tűnik. Vigyáznunk kell vele.
   - Igenis, uram!
   Shigure bólintott és elindult az iskolával ellentétes irányba.
   - Rendben, akkor menjünk, kezdjük az órát.- mondta Guren.
  Sayuri még mindig félénken nézett rá.
   - S-S-Sajnálom, uram. Nem voltam valami nagy segítség.
   - Azzal bőven eleget segítesz, hogy itt vagy.
   - ...
   -  Emlékezz, ellenséges terülten vagyunk. Nem hoztalak volna el, ha nem bíznék benned mint szövetséges. Szóval ne vágj ilyen arcot, oké?
   Sayuri zavarba jött.
   - Ö-Öh... A-A-Az életem az öné Guren-sama.
   - Ahh, mondtam már, hogy ne ess túlzásokba.
   - Augh!
   Guren Sayuri aggodalmaskodásán nevetett. Elindultak az iskola felé.
   - Rendben, induljunk, van egy olyan érzésem, hogy ez egy érdekes
tanév lesz.


   És így, Ichinose Guren, 15 évesen, megkezdte első napját, mint ígéretes közép iskolás diák.
  



















 

2017. március 19., vasárnap

Ichinose Guren: Catastrophe at Sixteen - Prológus

A Tavasz Emlékei

Prológus

Amikor fiatal voltam, biztos voltam abban, hogy minden álmom valóra válik.
   Azzal a személlyel lehetek akit szeretek. Megkaphatok mindent amit akarok.
   Boldogan élhetek.
   Mindez olyan egyszerűnek tűnt.
   Az is volt.
 
 
   - Guren?
   - ...
   - Hé Guren? Ichinose Guren?
   - Hm?
   - Amikor idősebbek leszünk...
   - ...
   -...szerinted mi ketten összeházasodhatunk?
   -...
   - Együtt lehetnénk örökre, úgy mint most.
   Fogta a kezem miközben beszélt. A friss, zöld gyepen ültünk,a felhőtlen, tiszta ég alatt.
   Olyan közel ült hozzám, hogy már hallottam a lélegzetvételét. Szerettem azt a hangot. Az ő hangját is szerettem. Szerettem hallgatni a szívverését az enyém mellett. Mindent szerettem benne.
   Ezért nem néztem rá amikor válaszoltam.
  - Az lehetetlen.
  - De miért nem? - kérdezte. A hangja egy kicsit megcsuklott.
  - Tudod miért, - mondtam.
  - Ez...a családom miatt?
  - Én egy jelentéktelen klánba tartozom. Te viszont a fő klánba. Az is lehet, hogy egy nap majd te leszel a vezetője. Két teljesen más helyzetben vagyunk.
   - De... ez miért baj?
   - Mert az,- szakítottam őt félbe.
   Ezután már nem mondott semmit. Azt hiszem sírhatott. De tudta, hogy ez az igazság. Mélyen legbelül tudta. A lélegzete szaggatottá vált, és szorosan megfogta a kezem. Olyan szorosan, ahogy csak bírta.
   Ekkor meghallottam egy embert üvölteni a távolból.
   - Erre van!
   - Mahiru sama!
   - Már megint azzal az Ichinose kölyökkel van! Te voltál az aki elvitte Mahiru-samát!?
   - Ichinose kölyök, tudd hol a helyed!
   Felemeltem a fejem ahogy közeledtek.
   - Érted jöttek. - mondtam.
   A hamuszürke haja az arcába lógott. Igazam volt, sírt.
   - Én... én Gurennel akarok maradni. - mondta, végig a kezemet fogva.
   - ...
   - Én... én...
   Nem tudom mit mondott azután. Még mindig beszélt, viszont én már nem hallottam őt.

   Kiütöttek.

   A felnőttek akik jöttek, hogy visszavigyék, elkezdtek ököllel verni engem.
   - Állj! Kérlek fejezed be! - sikított fel Mahiru.
   De nem álltak le.
   Csak vertek és üvöltöztek tovább.
   - Itt az ideje, hogy móresre tanítsunk, te szaros kölyök.
   - Kilapítunk! Ti Ichinose söpredékek még arra se vagytok jók, hogy megcsókoljátok a cipőnket!
   - Megdöglesz, te vakarcs!
  Mahiru. Őt bámultam duzzadt szemeken keresztül, miközben a felnőttek elpáholtak. Egy alázatos klánba tartoztam. De az én szemszögemből, lent a porban, Mahiru úgy ragyogott, akár a Nap.
   - Fejezzétek be! Kérlek, hagyjátok békén!
   Egy pillanatra minden elsötétült.
   Annyira megüthettek, hogy elvesztettem az eszméletemet.
   Emlékszem a savanykás réz szagú vérre.
   Felettem az ég széles, kék és tiszta volt.
   A fű annyira puha volt.
   Amikor fiatal voltam, biztos voltam abban, hogy minden álmom valóra válik...
   Hogy azzal a személlyel lehetek akit szeretek...
   Hogy megkaphatok mindent amit akarok...
   Hogy boldogan élhetek...
* Akkor mindez olyan egyszerűnek tűnt ...
   Akkor az is volt...                           
  -... erő,- motyogtam, ahogy a fűre estem ökölbe szorítottam a kezem. - Sosem szerzem meg a dolgokat, amiket akarok...hacsak nem lesz elég erőm...
  Mikor végre képes voltam felemelni a fejem, addigra már elvonszolták onnan Mahirut. Könnyes szemmel nézett rám. Könyörgött, hogy bocsássak meg neki. Újra és újra sírva hajtogatta, hogy sajnálja.
  Sajnálom!
  Ez mind az én hibám! Bocsáss meg!
  De Ő nem tett semmi rosszat.
  Ez mind az én hibám volt. Amiért nem volt több erőm. Azért, hogy ilyen alárendelt klánba születtem.
  - ...
  Kinyújtottam a karom, ahogy láttam őt elmenni.
   Az ég felé.
   A Nap felé.
   Mahiru felé. 
  Elkezdtem gondolkodni. Arról, hogy milyen messzire kellene elérnem, hogy a karjaim elég hosszúak legyenek ahhoz, hogy megszerezzem az álmaimat...
 
 
 
 
   Aztán mire feleszméltem egy évtizednyi holnap telt el.
 
 

Owari no Seraph

Owari no Seraph

Guren Ichinose: 16-sai no Catastrophe
1.kötet
Írta:Takaya Kagami
Illusztrálta:Yamato Yamamoto








Tartalom


Harmadik fejezet: Az Osztály Legjobbja                 041     
Negyedik fejezet: Újraegyesülve                             068  
Ötödik fejezet: Halálos Háborúk és Boltok             078
Hatodik fejezet: A Képesítő Vizsgák                      102
Hetedik fejezet: Szeretettel, Mahiru                        128
Epilógus: A Vég Előtti Utolsó Tavasz                    167







 
Hiiragi Mahiru
 "Nem kellett volna így lehúznod a kötésedet"


 Norito Goshi
Jyujou Mito
Hanayor Sayuri
Yukimi Shigure
Hiiragi Shinya
Ichinose Guren